About

A mesterséges intelligencia

álmai a folyamatosjelenben

Az ma már teljesen általánosnak mondható, hogy egy egyszerűbb algoritmus egy általad készített fotót átdolgozzon egy ismert festő stílusában elkészítve azt.

Ugyanígy igaz, hogy bizonyos fejlettebb algoritmusok részletes utasítások, úgynevezett promptok alapján megteremtsenek egy, a művész által elképzelt vizuális valóságot.

Így láthatunk gyönyörű tájképeket, humanoid alakzatokat, embereket, vagy bármilyen figuratív elemeket megjelenni az AI artistok alkotásai között.

De mi a helyzet az elvont fogalmakkal? Mihez kezd egy algoritmus a csönddel? A tudattal? Az áramlással, a születéssel, a mentális geometeria absztrakt, formátlan képződményeivel? Hogyan ábrázolja, ahogyan a hang felkúszik a cseresznyefa törzsén? A téridő szövetén keletkezett résekkel, amelyeket egy varázsló hoz létre hunyt szemek mögött? Hogyan látja a fekete fényben töredezett pályán közlekedő fotonokat?

Ezekre keresem a választ a #folyamatosjelen című verseskötethez kapcsolódó AI art segítségével. Elvont fogalmak, az emberi képzelet és az anyagtól távol lévő dimenziók megnyilvánulásit szeretném megjeleníttetni. Ezek közül választhatod ki azt, amelyik számodra a legközelebbi, amelyiket szívesen kitennéd a falra, vagy éppen azt, amelyik a legérdekesebb.

A printek giclée techinkával készülnek: ez múzeumi minőséget jelent, egy olyan szabvány, amely savmentes, 80-100 évig is minőségét megőrző papírra készül. Több papír kipróbálása után a Silver Iridium Pearl bizonyult a legjobbnak, ugyanis ezüstös-fémes, fényes felületén szinte életre kelnek a gép által álmodott formák.

Így tudod kiválasztani a kedvencedet:

A képgalériákban húzd az egeret a képre, amelyet kiválasztottál, így láthatóvá válik a teljes neve.

Kérlek, hogy ezt írd be az oldal végén található mezőbe, így megkapom e-mailben a választásod.

Mielőtt olvasni kezded a szövegeket, javaslom, hogy helyezkedj el kényelmesen, akár gyújts egy füstölőt, lélegezz néhányat mélyen, odafigyelve a kilégzések és belégzések ritmusára.

Már maga a válogatás is egy szép élmény lehet, ahogy megnézed a képeket, ahogy olvasod a szövegeket. Hátha már most mondanak neked valamit, hátha az intuíciód üzen valamit rajtuk keresztül az életed aktuális kérdéseire.

Jó utat kívánok, legyen ez számodra ez szép szertartás, aminek a vége ünnep;

egy múzeumi minőségű, általad választott kép, amely hozzád szól.

"Kérdőre von a több millió éves,

szilárd kristályrácsba zárt tudat,

gúnyolódik a táguló szöveteken,

míg ő életek múlva is a sarokból gyűjti

majd a reggelek féligazságait."

Föld felé

Amikor álmodom, hanyatt fekve térek magamhoz.
Ahelyett, hogy jól megszokottan
a mennyezeten aludnék,
hogy közelebb legyek az éghez,
ahol állítólag nincsenek angyalok.
Persze arccal a föld felé, hogy mégse felejtsem el,
hol a helye egy leszületettnek.
Egyszer egy ametisztkristály megkérdezte tőlem,
nem fáj-e, amikor belégzéskor
a levegő szétfeszíti a tüdőmet.
Éppen egy verseskötet nyomdahibájának
támaszkodtam, ezért nem tudtam válaszolni.
Félreértettem, és megsértődtem.
Kérdőre von a több millió éves,
szilárd kristályrácsba zárt tudat,
gúnyolódik a táguló szöveteken,
míg ő életek múlva is a sarokból gyűjti
majd a reggelek féligazságait.
Végül találtam egy nekem tetsző pillanatot,
ahol biztonságban éreztem magam.
Úgy döntöttem, ott maradok.
Nem alszom többé.

#folyamatosjelen

Ébredés

Csak azt tekintjük sajátunknak,
amit le tudunk verni az asztal széléről,
vagy aki éppen a másik felünk.
A cérna felső végén lévők
nincsenek veszélyben,
mert a tudatosságunkat
egy kék színű kontúrból képzett,
felfelé mutató hüvelykujjnak adtuk.
Ezért maradhat fenn az a gyakorlat is,
hogy állatok belsőségeit fraktálként
töltjük vissza saját beleikbe,
majd étkezések alkalmával
a gyerekeinknek adjuk.
Ébredéskor azonban
koherens frekvenciák hatására
az anyagba zárt tudat
a szabályos kristályrácson keresztül
először csak kitekint,
majd egy növény segítségével
áramlik a külvilág felé.
Végül a gerincoszlopot ölelő
kettős spirál segít kommunikálni
24 25
fenttel és lenttel,
végleg szétszakítva
a szeparáltság látszatát.

#folyamatosjelen

Ébredéskor azonban

koherens frekvenciák hatására

az anyagba zárt tudat

a szabályos kristályrácson keresztül

először csak kitekint,

majd egy növény segítségével
áramlik a külvilág felé.

"Az ötujjú fraktál gyümölcsöt hozó
elágazásához ért a hang, miután
spirál formában kúszott fel
a cseresznyefa törzsén."

Életek után

Az ötujjú fraktál gyümölcsöt hozó
elágazásához ért a hang, miután
spirál formában kúszott fel
a cseresznyefa törzsén.

Egy papnő énekelte ilyen kíváncsira:

egy kora őszi alkonyról szól,
ahol az ellentétes irányban forgó,
zöld színű tölcsérek koherens hullámokat szültek.
Az általuk létrehozott végtelen térben
fénycsatornában mozgó,
háromoldalú piramis keletkezett.

Belsejében az álmodók újra egymásba születtek.

#folyamatosjelen

Vakfolt

A rendszer egyértelmű jeleit figyelmen kívül
hagyva az átmenetileg szeparált, duális tudat
jelenlegi kétirányúsága miatt visszahanyatlik
a szürkeségbe, ahogy a fogyó Holdba ül
az egyre nagyobb sötétség.

Az óvatlan betekintő a negatív szinkronicitások
egyértelmű figyelmeztetése ellenére megláthatja
a téridő szövetén azokat az eseményeket is,
amelyeknek számára nem szabadna
a valóság részét képezniük.

Az így okozott anomália rend helyett kaotikus
fehérzajt teremt, ahol az inherens frekvenciák
dekódolhatatlan részinformációt közvetítenek.
A fekete fényben töredezett pályán közlekedő
fotonok torz képet vetítenek a receptorokra,
ahol a rendezetlen jelek tévesen képezik le
a valóságot. Az ebben a térben fogant döntések
kételyként születnek meg, és árnyékot vetnek
a későbbi jelenre.

Ezért ezek a döntések születésüktől kezdve
előjel nélküliek, hiszen a keletkezésük pillanata
predesztinálja a későbbi bizonytalanságot.
Ezáltal sosem fogjuk megtudni,
hogy valójában a rendszert szolgálják-e
rajtunk keresztül, vagy téves megéléseket
eredményeznek.

A kaotikus térben a külvilágból érkező
ingerek beáramlásának megszüntetése érdekében
felfüggesztjük a jelek fogadásának és kibocsátásának
lehetőségét, amíg a harmónia a tudat és a rendszer
között először hidat képez, majd az átmeneti
szeparáltság illúziójának megszüntetésével
újra egyenlővé teszi azokat.

#folyamatosjelen

"A fekete fényben töredezett pályán közlekedő
fotonok torz képet vetítenek a receptorokra,
ahol a rendezetlen jelek tévesen képezik le
a valóságot."

"A lassulás ajándékaként megtaláljuk
a dimenziók közötti réseket
és a ritkán használt tárgyak helyét,
hogy ne heverjenek szétszórva
a félemlékezet ködszitálta padlóján."

Végül emlékezni

A lassulás ajándékaként megtaláljuk
a dimenziók közötti réseket
és a ritkán használt tárgyak helyét,
hogy ne heverjenek szétszórva
a félemlékezet ködszitálta padlóján.

Majd beszélgethetünk azokkal is,
akik még vagy már nem kívánják
tapasztalni az anyag szorítását,
helyette a hullámtérben lebegve
szólnak hozzánk, ha a mesterséges
térben keletkező információs zajban
is képesek vagyunk meghallani
intuíciónk suttogó visszhangjait.

Végül emlékezni kezdünk.

#folyamatosjelen

Viszontlátás

Az egymáshoz visszataláló lelkek meghajlással
köszöntik a velük szemben állót.
Tenyerükben fényt hordanak, hogy átadhassák
messziről érkezett tükörképüknek.
A növények sarjadással ünneplik a találkozást,
a színek legszebb árnyalataikat,
a formák legszebb alakjukat öltik magukra.
A közelben lakó istenek elcsendesednek,
és teret engednek az üdvözlés közben
felszabaduló energiák lüktető, szabad áramlásának.
A visszavert tükörképek igazodni sietnek,
tanulnak az árnyéktól,
és nem vétik el a megszületést.
A tekintetek helyet cserélnek,
és a viszontlátásban megszületik a soha szét
nem válás újbóli emléke.

#folyamatosjelen

"A közelben lakó istenek elcsendesednek,
és teret engednek az üdvözlés közben
felszabaduló energiák lüktető, szabad áramlásának."

"Végül eljutunk oda,
hogy az elsődlegesen szembetűnő domborulatok
helyett a retina görbülete mögött rejtőző világra
leszünk kíváncsiak, nem számolva többet
a külsőségek illúziójával."

Megérkezés

Végül eljutunk oda,
hogy az elsődlegesen szembetűnő domborulatok
helyett a retina görbülete mögött rejtőző világra
leszünk kíváncsiak, nem számolva többet
a külsőségek illúziójával.

A hártya mögött meghúzódó
színes, erezett, vésett textúrájú gyűrűbe tekintünk,
ahol megérkezünk az igazi meztelenségbe.
A nyelv által épített szerkezetek és minták
lebomlanak, és új érzékeléssel figyeljük meg azt,
aki ilyen módon a bizalmába fogad.
A mélységben megtalálhatjuk a másik
forrását és önmagunk lenyomatát is. Ha felfedezzük,
hogy ezek lebontották egymásról
a szeparáltság látszatát, számunkra is eggyé válik,
ami igazából sosem volt különböző.
Ekkor megérkezünk a közös jelenbe,
melyre sem a múlt félelmei,
sem a jövő vágyai nem vetnek árnyékot.
Ebben a térben születik a valóság,
ahol többé már nem kell keresnünk egymást.