Utazunk akkor is, ha lehunyt szemhéjak mögött gondolataink áramlását követjük, miközben testünk a Földhöz viszonyítva nem hagyja el a téridő egy adott pontját.

​

Az utazás egy különleges tér, ahol kötelenebbek a definíciók két állomás közötti purgatóriumban; mégis progressziót képvisel a valamerre haladás. Az utolsó stabil viszonyítási pontot a hátunk mögött hagytuk, a megérkezésben rejlő lehetőségeink pedig a még nem létező jövőt képezik.

​

A sorozat ennek a kétirányú változásnak a bemutatására szolgál. A képek egyszerre ábrázolják a mellettünk elhaladó táj folyamatos változását, és a belső valóságunk folyékony gondolati képeit, megteremtve ezzel egy fizikai síkon nem létező tér vizuális reprezentációját.

​

 

​